header complet 1200

PRIMARIA PECICA  * Str. 2; Nr. 150, oraş Pecica, judeţul Arad, Cod poştal: 317235 * Telefon: +40(0)257.468.323, +40(0)755.086.778 * Fax: +40(0)257/468633 * E-mail: [email protected]

 

Az aradi síkság nyugati részén fekvő Tornya, nagyon gazdag régészeti felfedezésekben, amelyek igazolják, hogy már a bronzkorszakban is laktak itt emberek. Tornyától délre 6 kilométerre és 7 kilométerre nyugatra Pécskától található a híres „Nagy Árok”. Az itt elvégzett régészeti kutatások töbrétegben felhalmozódott kultúrákat fedeztek fel, a neolitikumtól kezdve a feudális korszakig, amikortól egy temető is fennmaradt (XII-ik század). A legfontosabb rétegek a bronzkorszakból (Perjámos – Pécska kultúra) illetve a dák korszakból származnak. Egyes kutatók vélemény szerint, ebben a térségben volt a „Ziridava” dák megerősített központ. Ez a központ a a kezdeti dák rabszolgatartó állam korában indult virágzásnak (Kr.e. I. Sz. – Kr.u. I. Sz.). A felfedezet halmon megtalálták a leggazdagabbak házait (tarabostes), a környéken pedig a szabad lakósok házait (comati). Úgy tűnik, hogy a  dák-római harcok idején a helyiség le lett rombolva.

 

Tornya első írásos emléke 1333-ból származik, és a Mok név alatt szerepel. Szerbia török fennhatóság alá kerülésével egyidőben, az 1389-es Mierlei-i Síksági csata után, számos szerb telepedik le a török megszállás következtében a Duna északi részén. Sok olyan szerb nemesről tudunk, akik miután átmenekültek a Dunán, a magyar állam jóvoltából kiváltságokat kaptak. Ezek közűl, Ştefan és Dumitru Iacşici önkényurak Nagylakon telepedtek le 1464-ben és 1485-ben úgy Torny falu, mint a hozzátartozó környék tulajdonsaivá válnak. Szerb családokat telepítenek be, akik a földműveléssel foglalkozzak. A XVI-ik század második felében Dumitru Ovcearevici szerb nemest nevezik ki Tornya tulajdonosává.

 

Torony (Turnu) a török harcok idején 1596-ban teljesen le lett rombolva, a következő század elején szerbek által megszált területként újra rálelünk, a régi Torony név pedig a Tornya névre lett átváltoztatva. A török megszállás után, Csanád vármegyében Tornya a negyedik újrabenépesített helyiség volt Makó, Battonya és Foldeak után.

 

1734-ben 53 hászámot regisztráltak a helyiségben. 1742-ben a falu a Királyi Kincstárból átkerül a Mutina-i Hercegi területi fennhatósága alá. Abban az időben a lakosok csaknem kizárólag szerbek voltak.

 

1752-ben Marczibányi Lőrinc királyi kincstárnok megveszi a falut és vásárhely rangra emeli, illetve magyar telepesek által megnöveli a lakosságot. Erre az időre tehető a helyiség pecsétjének megjelenése, amelyen megtalálható három templomtorony illetve a „Tornya vásárának pecsétje - 1752”-es felirat. A következő évben, a Marczibányi család egy gyönyörűszép kastélyt épített, egy római-katólikus templommal és egy iskolával egyetemben. A XIX-ik század végén, a Marczibányi család a makói Justh Gyula parlamenti képviselőnek ajándékozta a tornyai kastélyt, akinek ez 1930-ig maradt a birtokában. Sajnos, 1938-ban a Marczibányi család kastélyát lerombolták, csak néhány melléképület maradt fent.

 

A helyi hidelem szerint a helyiség neve egy templomtoronyból származik, de sajnos a történelem homályába veszett. Azonban tény, hogy az első ortodox templom történelmi feljhegyzése 1759-ből származik, amikoris a Szt. Miklós templomot említik meg, amelyet főzfonásból készítettek föld ragasztással, szalmával fedve, és romlási állapotban van. A második Tornyán feljegyzett templom Szent Lukács Evangálista tiszteletére lett felemelve, a régi templom helyén, amely eredetileg közös templom volt a szerb és a román ortodoxoknak. Miután a román és a szerb ortodoxok hierarhikus szétválása megtörtént, a templom a román ortodoxoknak maradt, kárpótlást fizettek a szerb ortodoxoknak, akik 1879-ben egy újabb templomot építettek, Isten Anyjának Születése tiszteletére.    

 

A helyiségben két temetőt is találunk, egy római-katolikust és egy közös, román és szerb ortodoxot. Az utóbbiban, a sírfeliratok gyakran mindkét nyelven szerepelnek, emlékeztetve a két népcsoport közös vallási és családi múltjára.

 

1762-ben, Tornya Csanád vármegye virágzó vására volt, és mint a római-katólikus plébánia fiókjai hozzá tartoztak a Pécskai és a Battonyai vásárok is.

 

1850-ben, Tornyán két vallásos iskola is működött, egy magyar római-katolikus 75 diákkal és egy szerb és román görög-keleti 24 diákkal.

 

Az 1892-es népszámlálás szerint a helyiségnek 2.368 lakósa volt, amelyből: 1.4533 magyar, 495 román, 332 szerb, 51 német és 34 szlovák. A vásár-város tulajdonában 4.377 kadasztrális hold volt.

 

1908-ban a helyiség pecsétjén a „Tornya Kőzség” felirat szerepel, ami azt jelenti, hogy a vásoskából községé alakult át.

 

A Trianoni békeszerződés megkötése (1920),negatívan, sőt tragikusan érintette a tornyai lakosság fejlődését, mivel a határt pont a helyiség mellé helyezték, leszakítva ezáltal a battonyai vonzásköréből, amelyikkel együtt nagyon jól fejlődött. Tornya és Pécska komolyan befoljásolva voltak a határok megváltozása által, nemcsak gazdasági, hanem családi szempontból is, hiszen addig nagyon sok családnak rokonai vagy házasság általi szövetségesei voltak Battonyán.

 

Jelenleg, Tornya falu rangot visel és a Pécska városhoz tartozik.

 

Etnikai szempontból, Tornya, Pereg vagy Pécska, azon legszebb példák közé tartoznak ahol a különböző népességek békében és egyetértésben élnek egymás mellett, azért mert ezekben a helyiségekben, az emberek megtanulták tisztelteni a változatosságot, úgy nyelvi, mint vallási és szokások szempontjából. A román megtanult magyarul beszélni, a szerb megtanult románul, a szlovák megtanult magyarul és románul, stb. Ezen helyiségek nagyszabású hozzájárulása a határhoz az évszázadok folyamán a többnyelvűség volt, tény amelyet a kommunista rendszer, amely a nemzeti nyelv híve volt,  figyelmen kívül hagyott.